A írás címe:A magyar méz
"A méz a természet utánozhatatlan alkotása. Magába rejti a táplálóföldet, az éltető esőt, a virágbontó napsugarat”
Természeti
adottságaink és a méhészek hozzáértése révén kitűnő minőségű és
csodálatos ízű termékek vannak hazánkban. Ilyen a mézek
világbajnokaként külföldön is ismert és közkedvelt akácméz - amely
termelésében nagyhatalom vagyunk -, a rendkívül illatos és zamatos, a
kunsági termőtájra jellemző selyemfű méz – ami valódi hungaricum - ,
vagy éppen a kevésbé ismert, a folyók árterein termő piros színű
harmonikus ízvilágú ámorakácméz.
Még sorolhatnánk a repcétől a
vegyes virágmézeken keresztül a hársig, mindegyik más és más. Itt az
ősz és közeleg a tél. Keresse a termelőnél, hiszen ott biztos az
eredete!
A cikket küldte vagy forrás:
Országos Magyar Méhészeti Egyesület
|
A írás címe:Sámán vagy táltos
Nagyon érdekes honlapra bukkantam és onnan másoltam ki a következő cikket,de szeretném ,ha az önök oldalán is olvasható lenne:
"Irányított őstörténetünk egyik legnagyobb csúsztatása az, hogy
Szibériában és másutt valóban létező sámánokat önkényesen összemosták
őseink tudós gyógyító embereivel a táltosokkal, márpedig őseink soha
olyan területen nem tartózkodtak, ahol sámánok éltek volna. Jogos a
"sámánkutatás" Szibériában, csakhogy a magyarok ősei sohasem jártak
ott. Ezen összemosás gyökereit abban kereshetjük, hogy őseink papjainál
valóban voltak olyan tulajdonságok - kiválasztottság, "szakmabeli"
ismeretek tudatos megszerzése stb, - amelyek a sámánoknál is megvoltak,
a kettőjük közötti különbség azonban igen nagy. A marxista őstörténet
azt hirdette, hogy a magyarok őseinek a vallása a sámánizmus volt,
holott az nem tekinthető vallásnak. A vallásokra ugyanis bizonyos
strukturális jegyek a jellemzőek, legfontosabb a vallási tudat, az
istenhit (ideológia) és a mitológia. Emellett, de csak másodikként
említendő a kultusz, azaz rítus, majd a függőségi érzések és a
szociális szervezet. A sámánizmusnak azonban nincs egységes
ideológiája, különböző mitológiákkal rendelkező népeknél fordul elő,
nincs dogmatikája és teológiája. Leglátványosabb és kiemelkedő része a
szertartás (a rítus, a "sámánkodás"), mely összefonódik a törzsi
kultuszokkal és nem önálló, azaz a kultusznak nincs társadalmi
szervezete. A szibériai sámán az a személy, aki - jelképesen -
közvetít az emberek világa és a szellemek vagy lelkek elképzelt világa
között. Legfontosabb jellemzője, hogy elő tudja idézni az extázist,
melynek során megváltozott tudatállapotba került. A sámán extázisa
előidézésére narkotikumokat, kenderfüstöt vagy gombákat használ,
"sámánkodásait" szaggatott szarvasbőrruhában végzi, fején sámánkoronát
visel és sajátos hangszerén dobol. Sámánjai voltak a lappoknak, az
obi-ugoroknak, a madzsu-tunguz népeknek, a paleo-szibériai keteknek,
korjákoknak, csukcsoknak, jukagíroknak, de sem az iráni népeknél, sem a
belső-ázsiai hunoknál, ujguroknál és türk népeknél ilyenek létezéséről
nincs tudomásunk.
Ezzel szemben őseinknek a természettudományokban járatos, tudós, gyógyító papjaik - táltosaik - voltak.
A gyógyítást végző tudós és a varázslatot űzni akaró sámán között
óriási a különbség. A táltoshoz hozzátartozik a tudás, a másikról való
gondoskodás (tehát a gyógyítás), a természetfölötti erők (gyógyfüvek,
sugárzások stb.) felismerése és használata. Ősvallásunk papjairól Theophylaktosz írja,
hogy "a türköknek papjaik vannak". 1046-ban Péter király ellen
fellázadt Vata fia János "táltosokat gyűjtött maga köré, akik éneket
zengtek az új hit ellen". Honfoglaló őseink táltosai rendkívül nagy
tudás birtokában voltak; mint a törzs legszűkebb vezetőrétegéhez
szorosan hozzátartozóknak módjukban állt más kultúrák vallásaiból,
papjaik tudásából a lehető legtöbbet eltanulva magukévá tenniük. Talán
úgy is mondhatnánk, hogy a táltosok azok a nagy tudású emberek, akik a
magyarság "kusza és véletlenszerű" szellemvilágát a Magyarok Istene alá
rendezik. Őseink táltosai Belső-Ázsiától a Kárpát-medencéig megtartva
ősi feladataikat sokat változtak, ma úgy mondanánk "modernizálódtak". A
táltosok szerepe Európába érve fokozatosan halványodott, de a hagyomány
gyökerei olyan mélyek, hogy bizonyos formában a máig fennmaradtak;
füvesasszonyok, javasasszonyok és jövendőmondók személyében; a táltosok
egy-egy részfeladatát ők viszik tovább, asztrológiai ismereteiket az
Alföld pásztorai hasznosították, termékenység-rítusuk pedig
néphagyománnyá vált. Tevékenységükből sokat megőrzött a néphagyomány;
legmarkánsabban a regősök ritmikus ütemű éneklésében vagy a
busó-táncokban és a sokáig élő garabonciás diák személyében lelhetők
fel nyomai, de szokásaink, nyelvi fordulataink, sőt néhány régi
helyneveink is őrzik személyüket. Ez a hitvilág semmiképpen sem
nevezhető "primitívnek", hanem a valóságnak az adott körülményekhez
való alkalmazkodásának tekinthető, mely a természettel, az
ismeretlennel való szoros kapcsolatból ered. Az eltűnt táltos szerepe
egy ősi hitvilág pusztulásának tragikus jele. A magyarság táltosai is
arra a sorsra jutottak, mint a magyarok közül sokszor annyian. Egy
részük abbahagyta az ősi gyakorlatot és a kereszténységet fölvéve
igyekezett beilleszkedni az új, számára idegen társadalomba, más
részük, aki ellenállt, kivégeztetett. Nem jelent meg többé "táltosló"
és természetes okokkal magyarázták a lidérceket és a sokat jelentő
szimbólumokból "díszítőelemek" váltak. A halottakat keresztény módon
útravaló nélkül temették el, nem adtak melléjük útravalót és nem tették
mellé használati tárgyait, fegyvereit. Az sem lett fontos, hogy a
halott a felkelő Nap felé tekintsen. Az ősi hagyomány a civilizált
Európában "babonává" minősült."
Esetleg, ha valaki tovább akar a témáról akkor a http://www.istvandr.kiszely.hu/ostortenet/021.html oldalon megteheti.
Remélem segítettem valamit lapjuk színvonalának emelésén.
|
.jpg)
